2017. április 14., péntek

Ady Endre – A szép húsvét



Ady Endre – A szép húsvét


Odukat és kriptákat pattant 
S bús árkokig leér a szava:
 Ilyen a Husvét szent tavasza 
S ilyen marad. 

 Miért tudjon Ő az embervérről, 
Mikor künn, a Tavaszban 
Minden csoda csodát csinál 
S minden drága fizetség megtérül? 

 Óh, Tavasz, óh, Húsvét, 
Emberek ősi biztatója, 
Csak azt szórd szét köztünk: 
Állandó a tavaszi óra 
S ilyen marad. 

 Krisztus támad és eszmél, 
Odukat és kriptákat pattant. 
Van-e gyönyörűbb ennél?


Reményik Sándor – Pilátus




Reményik Sándor – Pilátus


A pörnek vége. Elvégeztetett… 
Véres a kereszt tövében a fű. 
A helytartóban forr a néma düh
 S egy gondolat tépi a másikat. 

 “Rongy csőcselék, én unlak titeket,
 Unom a vágyatok, a hitetek, 
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
 A nap hevét ez átkos ég alatt, 
A zagyva szókat, buja színeket,
 És magamat és uramat a császárt, 
Ki bíróvá tett ilyen nép felett. 

“Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe, 
míg unottan odalöktem nékik. 

 Szegény bolond! 
Pedig csak álmodott, 
Csak álmodott egy létráról az égig. 
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben. 
Már szürkül fenn a Koponyák hegye 
– Vajon álmodik-e még a kereszten? 
Valamit szólt nékem az igazságról, 
Aztán némán vérzett, ragyogott.
 Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
 Felelé: “én vagyok”. 

 Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?
! A csőcselék morajlott mint a tenger, 
Én untam, untam amazokat, ezt is, 
Egy messiással több vagy kevesebb, 
Pilátus lelke nem lesz nehezebb, 
És könnyebb tán ez istenverte föld, 
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. 

 “De jaj! vajon kire szállott a vére?!” 

 Az alkony megy, az est, az éj leszáll, 
De a helytartó nyugtot nem talál. 

 “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe 
És nekem nem volt elég fegyverem, 
Nem volt elég lándzsásom odakünn, 
Vagy – vagy üres volt talán a szívem?
 Eh mit bánom én, a bölcs szív üres, 
Bús madarak, el a szívemből, hess! 

 “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe, 
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát, 
Te véreskezű szennyes csőcselék, 
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
 Él-e, meghal-e, egy marad az átok, 
Isten se váltja meg ezt a világot. 
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt. 
Ki tudja, talán mégis király volt!”

 Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
 Pilátus udvarában a papok.
 “Uram, mi véled egyet így nem értünk,
 Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
 Rexnek, Uram, csak ő mondta magát. 
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén! 
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény. 
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
 Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
 “A Messiástok megmenteni késtem,
 De négy betűt a keresztjébe véstem,
 E négy betű az én becsületem, 
Hajótöröttségem utolsó roncsa, 
Hitetlen hitem, büszke makacsságom, 
Egy akarat az akaratlanságon.

 E négy betű az én becsületem.
 Hadesre! ez a négy betű marad! 
Ha alá kéne temetnem e várost, 
Rómát, az Imperatort, magamat: 
E négy betű az én becsületem!! 
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan, 
Halljátok: amit megírtam, megírtam.

” Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd 
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.


Húsvét 2017


Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok !